Szakmai kerekasztal-beszélgetések
|
|
a Graphifest keretében, a MATT és a Design Terminál szervezésében |
 adminna
|
Helyszín: Design Terminál (egykori buszpályaudvar), V. kerület, Erzsébet tér
2009. november 9., hétfő 18:00
FILM, SZÍNHÁZ, GRAFIKA
Moderátor: Réz András
Résztvevők:
Árendás József Munkácsy-díjas grafikusművész
Baráth Ferenc Munkácsy-díjas grafikusművész
Hutlassa Tamás producer, Café Film
Keszthelyi Kinga dramaturg, Nemzeti Színház
Muka Péter művészeti vezető, tulajdonos, Spring Interactive
Szöllősi Géza szabadúszó designer, képzőművész
Szugyiczky István grafikusművész
Míg a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években a színházi- és filmplakát műfaja a grafikusok számára az önkifejezés és a tervezői szabadság lehetőségét hordozta magában, addig a rendszerváltást követően a helyzet gyökeresen megváltozott. A piaci szempontok előtérbe kerülésével, a kultúrára fordítható összegek csökkenésével párhuzamosan a klasszikus színházi plakát szinte teljesen eltűnt, a filmplakát pedig gyorsan kommercializálódott. A Graphifest keretében megrendezett beszélgetés az átalakulásról és a megváltozott helyzetben lehetséges tervezőgrafikai megoldásokról, tervezői szerepekről szólt.
A jelenlegi helyzet legalábbis ambivalens. Az utcákon elhelyezett reklámfelületekről ítélve a vizuális szennyezés soha nem látott méreteket öltött, miközben a szakmai seregszemléken változatlanul sok a jó minőségű – köztük megrendelt és „élesben” kivitelezett – színházi- és filmplakát. A Nemzeti Színház plakátjai vagy a Filmszemlén évről-évre bemutatott magyar filmplakátok jelzik, hogy továbbra is készülnek invenciózus alkotások, amelyek azonban gyakran eltűnnek a városi hirdetésáradatban. A szakemberek egy része szerint ugyanis éles különbséget kell tenni a hirdetés és a plakát között; míg előbbi általában igénytelen kivitelezésben készül, utóbbi valódi tervezőgrafikai feladat. Árendás József és Baráth Ferenc véleménye szerint a színházi plakát például ugyanúgy része a produkciónak, mint a jelmez vagy a díszlet. A filmplakát esetében Hutlassa Tamás szerint már nem ennyire egyértelmű a helyzet. A tervezők, a rendezők vagy producerek nyomása alatt gyakran tesznek engedményeket: a kreatív megoldások helyett a „három arc, három név” bombabiztos amerikai kliséjét alkalmazzák. A producerek költségkímélő megoldásként az operátorokkal oldatják meg a grafikai feladatokat.
A résztvevők között vita alakult ki arról, vajon ma még mennyiben tekinthető művészi tevékenységnek a plakáttervezés. Míg az idősebb generáció tagjai egyértelműen a grafikus szabad alkotói szerepe mellett foglaltak állást, addig a fiatalabb tervezők számára inkább meghatározó a megbízó szándéka. Egyetértés mutatkozott viszont a technika szerepének megítélésében. A hirdetéseken egyre inkább elharapódzik a számítógépes technika könnyű alkalmazhatóságából fakadó szakmai inkompetencia. A technika (a photoshop) nagyobb szerepe ugyanakkor nem jár automatikusan a szakma felhígulásával, ugyanis a valódi plakát esetében nem elsősorban az alkalmazott technikán van a hangsúly, hanem a tervezői képzettségen, kreativitáson.
A legnagyobb problémát a környezet megváltozása okozza. A mai, nagy sebességgel változó vizuális környezetben a plakát – bár számarányát tekintve növekedett – jelentősége csökkent, és nem töltheti már be ugyanazt a szerepet, mint akár húsz évvel ezelőtt. A médiumok átrétegződtek, az emberek más csatornákon át szerzik be az információkat. A plakát megváltozott szerepe megkövetelné, hogy a plakát létrejöttében részt vevők között valamilyen közös nevező vagy legalábbis közös igényszint legyen a plakát vizuális megjelenésével kapcsolatban.
2009. november 16., hétfő 18:00
ALKALMAZOTT ÖNMEGVALÓSÍTÁS
Moderátor: Becker György reklámpszichológus, GfK Hungária
Résztvevők:
Dr. Nagy Bálint elnök, Magyar Reklámszövetség
Kismarty-Lechner Balázs kreatívigazgató, Ogilvy & Mather reklámügynökség
Lelkes László MA, Munkácsy-díjas grafikusművész, egyetemi adjunktus
Marcell Tamás tervezőgrafikus, Grotesque
Nagy Zoltán Péter marketing igazgató, OTP Bank
Nemes Juli kreatív tanácsadó
Simon József tervezőgrafikus, Grotesque
Szénássy Alex tulajdonos, Laboratory Group
A beszélgetés két szemszögből próbálta megvizsgálni a kreativitás fogalmát: a piaci megrendelő és az általa megbízott grafikus nézőpontjából. Úgy tűnik, a kreativitás döntő fogalom a két szereplő közti párbeszédben, bár tartalma és értelmezése gyakran vita tárgyát képezi. A vita alapja az érdekek ellentmondásában rejlik. A grafikus általában szabad kezet kívánna magának, mivel véleménye szerint a piacon a kitörően kreatív megoldások lesznek sikeresek. A megrendelő viszont épp a „szabad kéztől” tart, mert álláspontja szerint a piacon nem szabad „romantikázni”. Van olyan vélemény, amely szerint a megrendelőt alapvetően nem érdekli a kreativitás, mivel nem puszta kommunikációt akar, hanem profitnövekedést; számára a grafikus munkája ugyanúgy az üzletserkentés része, mint akármelyik marketingeszközé. Mások szerint a kreativitás ugyanúgy feladata egy vállalatnak is, akár a marketingben, akár a menedzsmentben – e nélkül ma már piaci siker sem lehetséges.
Fontos, hogy a vélemények sokasága közepette a megrendelő és a grafikus is pontosabban határozza meg, mit is ért a kreativitás fogalmán. Hiszen a reklámügynökségeken kreatívok ülnek, akik megnevezésükkel ellentétben gyakran nem igazán kreatívak – ahogyan erről legutóbb a Kreatív Online írt: itt.
A beszélgetés során felmerült a kérdés, van-e egyáltalán fogyasztói oldalról igény a kreativitásra? A résztvevők szerint nyilvánvalóan mutatkozik ilyen igény, ennek megismerése és kiszolgálása mind a grafikus, mind a megrendelő feladata. Az igények megismeréséhez a beszélgetés résztvevői szerint nem feltétlenül a kreatív koncepció kutatása járulhat hozzá, hanem sokkal inkább az „életközeli élmények”. Az igény kielégítésén a két szereplőnek együtt kell munkálkodnia, hiszen az eredmény is közös érdekük.
A reklámok kreativitása erősen függ a célcsoporttól is, amely az esetek többségében nagyon nem homogén. A kutatások azt mutatják, hogy ha szűk célcsoportnak készül a reklám, nagyobb esély van a kreatív megoldásokra. A sztárgrafikusok – ez a kategória Magyarországon elsősorban az elismerési minták különbsége miatt nem honosodott meg – általában szűk szegmenst megcélozva dolgoznak, szűk szegmenst megcélozva.
Nemes Júlia szerint a magyarországi kreatívok (kreatív grafikusok) beállítottsága a multinacionális cégek megjelenése nyomán változik meg. A piaci nyomás hatására a sikerorientált beállítottság egy csapásra kudarckerülővé válik. Kerülni kezdi a markánsabb megoldásokat, hiszen minél eredetibb valami, annál megosztóbb is. Bár a reklámban az észrevétlenség a legrosszabb megoldás, manapság egy grafikus számára mégis nehéz keresztülvinni a kockázatos dolgokat. Ez a kudarckerülő mentalitás lassan már az oktatásig is visszaszivárog; a kreatív megoldások érdekében ennek átalakítása elengedhetetlennek tűnik.
2009. november 23., hétfő 18:00
ARCULATTERVEZÉS 2009
Moderátor: Mélyi József
Résztvevők:
Auth Attila Ferenczy-díjas grafikusművész, egyetemi adjunktus
Csordás Zoltán (csordi) tervezőgrafikus
Farkas Anna tervezőgrafikus, Anagraphic
Galácz Márta marketing és kereskedelmi igazgató, Ceres Sütő Zrt.
Ligetfalvi Zsolt művészeti vezető, FARM
Nagy Enikő kommunikációs vezető, Műcsarnok
Zsótér László grafikus
A tervezőgrafikában az arculattervezés talán a legnagyobb megrendelői kötöttségekkel járó, ugyanakkor komoly szakmai tudást igénylő feladat. A jó arculatnak nincsenek általános kritériumai, a tervezőnek legtöbbször nehéz megtalálni a trendkövetés és a lecsupaszított, „divatmentes” terv közti egyensúlyt. A beszélgetésben elsősorban megbízók és tervezőgrafikusok arculattervezéssel kapcsolatos tapasztalatairól, a területen felmerülő aktuális és helyi problémákról esett szó.
Auth Attila szerint az egyik legnagyobb problémát ma az jelenti, hogy az arculatok túl hamar, akár két-háromévenként is megújulnak, miközben a minőség háttérbe szorul, így pedig kétséges, hogy az utókor talál-e majd korunkból kiemelkedő arculatokat. Zsótér László szerint alapkérdés, hogy mi a jó arculat. Véleménye szerint egy arculat akkor jó, ha működik, ha hatékony módon megfelel a funkcionális alapkövetelményeknek és a rendelkezésre álló kommunikációs felületeknek. A jó arculatnak az aktuális vizuális környezetben kell érvényesülnie. Az elmúlt években felismerhető tendencia, hogy a funkció háttérbe szorul, helyette a trendi megjelenési forma válik fontossá; a szabálykönyvek lassan lekopnak az arculatok mellől. Zsótér a példaszerűen jó arculatok között említette az olimpiák, expók és más világesemények arculatát, a régebbi magyar tervek közül pedig a MÁV ma már klasszikus, átfogó arculati tervét. Csordás Zoltán szerint jó arculat az, ami egyszerű és jól működik, illetve hosszabb távon is jól működtethető.
A megbízói oldal részéről Galácz Márta arról beszélt, hogy igazából a jól előkészített arculat működőképes, az előkészítéshez pedig elengedhetetlen az igények felmérése, a márkaesszencia és a konzekvens üzenet megfogalmazása. Az arculat pedig akkor válik működésképtelenné, ha állandóan újratervezik. Nagy Enikő szerint a jó arculathoz szükséges a megbízó és a megbízott között meglévő egyenrangú viszony, illetve az, hogy az arculatváltás szakmai kérdés legyen, ne pedig a vezetőváltás automatikus velejárója.
Az arculat elévülésével kapcsolatban alapvető kérdés a trendkövetés problémája. Auth Attila szerint a túlságosan trendi logó nem él sokáig, mert maga is kimegy a divatból. Ellenpontként az arculati „őskövületeket”, a Marlborót és a Coca Colát hozta fel, amelyek az eredeti vizuális ötletet adaptálják a mindenkori vizuális környezethez és kihívásokhoz. Csordás Zoltán szerint a tervezőgrafikus figyeli és magának megfogalmazza a trendeket, de nem a trendhez képest dolgozik. A mai trend elsősorban a web hatását mutatja, sok színnel, sok árnyalattal, áttűnésekkel, effektekkel – mindez rányomja bélyegét a grafikára. Zsótér László szerint a trend a vizuális kultúra részeként állandóan alakul, a régi olvashatóvá, majd megszokottá válik, ahogy például a piktogramok világa ma már mindenki számára érthető. A váltás természetes folyamat. Szerinte jelenleg a redukált, letisztult trend működik. Ligetfalvi Zsolt szerint a webdesign nem jó értelemben játszik bele az arculattervezésbe, mivel a gondolatiság szorul háttérbe. Zsótér László szerint a webes felületek addig voltak döntő hatással a grafikára, amíg a felbontás lehetősége nagyon meghatározta a grafikai felület minőségét. A technika fejlődésével, a képváltás sebességének korlátlanságával ez a meghatározó szerep eltűnt. Ma a grafika elkészítésének eszközei könnyen hozzáférhetőek – a technikai eszközök, a szoftverismeret mindenki számára elérhető –, felhígult a szakma, így nem mindig szakemberek tervezik át az arculatokat – ez elsősorban a weben jelentkezik. Az utóbbi évtizedben a tervezőgrafikus és webdesigner szerepe egyébként is kettévált, a megrendelő pedig gyakran különválasztja a webdesignt az arculattól. Ez egy tévedésen alapul, amit általában saját kárán lát be a megrendelő.
Csordás Zoltán szerint a megrendelő és grafikus között gyakran hiányzik egy állomás, az, aki az információs tartalmat tervezi, hiszen ehhez idomulhat a web és a grafikus. Auth Attila szerint a csillogó, áttetsző logók tényleg átszivárogtak a webről a hagyományos grafikai arculatokba. Ez azonban nem teszi megkerülhetővé a különböző felületeken történő megjelenés problémáját, hiszen a logónak autóra ragasztva, pecsétként egy zsákon is ugyanúgy kell mutatnia, mint a weben.
A tartósság szempontjából kulcskérdés az arculati kézikönyv szerepe. A grafikusnak – miután lefektette a legfontosabb szabályokat – tudomásul kell vennie, hogy tervéhez később mások is hozzányúlnak. Van egy pillanat, amikor az alkotó megválik az alkotásától, és átadja a kézikönyvet, amely nem szabályoz le mindent, hanem csak a karakteres jegyeket határozza meg. A kézikönyv alapján tud dönteni a megrendelő a későbbi alkalmazásokról. Csordás Zoltán szerint nincs mindig szükség hagyományos arculati kézikönyvre – a Canon arculati előírása például webes felületen található képpárokból áll.
Lelkes László véleménye szerint az arculati kézikönyv inkább fikció, a megrendelő számára bizonyíték a grafikai terv fontosságáról. Ha az arculat átdolgozására rosszabb grafikusok kapnak megbízást, azt kézikönyvvel is elrontják. Galácz Márta szerint, ha sokan dolgoznak a marketing osztályon, akkor elengedhetetlen az arculati kézikönyv segítsége. A multinacionális cégek ebben a tekintetben komoly hatást gyakoroltak a magyar grafikára: kézikönyvekkel, kész arculatokkal, gyakran merev előírásokkal érkeztek, amelyeket szigorúan be kellett tartani – ez újdonság volt a magyar közegben.
A jó grafikai arculat – amely mindig egy nagyobb arculati rendszer része – dinamikusan nyitott. Olyan rendszer, amelyben vannak zárt és nyitott részek, szabályok és lehetőségek, és amelyhez kreatívan lehet hozzátenni.
2009. november 30., hétfő 18:00
SZERZŐI JOG A TERVEZŐGRAFIKÁBAN
Moderátor: Mélyi József
Résztvevők:
Csernák Bence tervezőgrafikus, ügyvezető,
Bencium Grafikbüro
Dr. Ágoston Alexandra ügyvéd
Dr. Hepp Nóra jogi ügyintéző,
Magyar Szabadalmi Hivatal Szerzői Jogi Osztály
Dr. Kádár Balázs ügyvéd,
Kádár Balázs Ügyvédi Iroda
Lelkes László MA, Munkácsy-díjas grafikusművész, egyetemi adjunktus
A szerzői jog olyan téma, amellyel pályafutása során ilyen vagy olyan formában szinte valamennyi tervezőgrafikus találkozik. Úgy tűnik, mintha ezen a területen az utóbbi években megszaporodtak volna a vitás esetek, a jogi környezet pedig egyre átláthatatlanabbá vált volna. A Design Fórum rendezvényén jogászok és grafikusok vitatták meg a szerzői joggal kapcsolatos aktuális kérdéseket.
A szerzői jog nem kötődik előzetes bejelentéshez, a védelem – amely az alkotót illeti meg, aki természetes személy lehet – enélkül is fennáll. A grafikai megrendelések komplexitásának növekedésével törvényszerű, hogy a tervezőgrafikusok az egyszerű, bejelentés nélkül is érvényes védelem ellenére is egyre többször kerülnek kapcsolatba a szerzői jog problémáival.
A beszélgetés egyik legfontosabb témájaként jogászok és grafikusok egyaránt azt jelölték meg, vajon hogyan tudja magát levédeni a tervező a munkája nyomán esetlegesen felmerülő vitás kérdésekkel szemben, hogyan történhet a bizonyíthatóság, és mi ennek a gyakorlata? Az ügyvédek egyetértettek abban, hogy a legnagyobb hiba, ha nincs szerződés. Bár a jogban kötelező az írásbeliség, Magyarországon jóval kisebb a szerződéses kapcsolatok aránya, mint a nyugat-európai országokban. A szerződésben természetesen nem szabályozható egyértelműen minden szerzői jogi kérdés, hiszen nem mindig láthatjuk, hová fog fejlődni az együttműködés.
Felmerült a beszélgetés során, mire kell figyelnie a szerződéskötéskor a grafikusnak? A jogászok egybehangzó véleménye szerint a legfontosabb, hogy legyen – lehetőleg ügyvéd által elkészített szerződés, mert nem láthatjuk előre, milyen problémák merülhetnek fel. Felvetődött még az is, hogy közvetítő segítségével is lehet egyezségre jutni, a szakértők szerint azonban Magyarországon nem a mediáció felé haladnak a dolgok. Kérdésként vetődött fel a forrásfájl átadásának kérdése, azaz a grafikus mennyiben kötelezhető a forrásfájl átadására? A jogászok szerint ez szerződés kérdése – ha a grafikust nem kötelezi rá szerződés, akkor nem köteles átadni sem. A magyar szerzői jog alapvetően nem teszi lehetővé a – személyhez fűződő jogokból és vagyoni jogokból álló – szerzői jogok átruházását. A vagyoni jogok esetében vannak kivételek: szoftver, megfilmesítés és egyes reklámmunkák.
A szerzői jog későbbi érvényesíthetősége és a bizonyíthatóság érdekében a jogászok több lehetőséget említettek. Létezik például Magyar Szabadalmi Hivatal önkéntes műnyilvántartása, amelynek keretében aki bejelenti az alkotását, igazolást kap róla. Lehetőség van arra is, hogy az alkotó közös jogkezelőnél jelenti be a művet – a letétbe helyezésről itt is igazolást kap. Ugyanilyen lehetőség az ügyvédnél történő leadás, amelyet az ügyvéd –esetleg közjegyző – elektronikus időbélyegzővel igazol. Az ügyvéd adattárban is elhelyezheti az elektronikus dokumentumokat. Németországban létezik a közjegyzőknél online feltölthető dokumentáció is, Magyarországon erre egyelőre nincs példa.
A szerző az alkotás elkészítése után művét tértivevényes levélben adhatja fel magának. Ugyanígy bizonyíthatja az alkotás szerzőségével és létrejöttével kapcsolatos tényeket a – nem saját – honlapra feltett anyag. A saját gépen egyébként is mindig érheti a szerzőt a manipuláció vádja. A grafikusok és a jogászok egyetértettek abban, hogy a szakmai szervezetekhez tartozás ilyen is előnyhöz juttathatja az alkotót – a szervezet a lajstromba vett munkák szerzőségét igazolni tudja.
A szerzői joggal kapcsolatos ügyek közül Magyarországon kevés jut bírósági szakaszba. Míg jelenleg a bíróság kezében van a döntés, hogy eldöntse, milyen sérelem érte az alkotót, az új PTK szerint már nem kell bizonyítani a személyhez fűződő jogsértést. A bíróság elé kerülő esetekben a bírók eddig gyakran kerültek nehéz helyzetbe a szakmai szempontok érvényesíthetőségével kapcsolatban, például hogy érdemi-e egy grafikai beavatkozás, mennyiben történt meg az eredeti tervek megváltoztatása. Az alapvető szabály itt is egyszerű: ha egy szerző egy felhasználói szerződés keretében vagyoni jogok tekintetében engedélyt ad a megrendelőnek, és abban nincs kifejezett utalás az átdolgozás jogára, akkor az átdolgozás joga a szerzőnél marad. Azt azonban, hogy jelentős vagy nem jelentős a változtatás, a jog nem tudja eldönteni, csak a szerző.
A vitás esetekben fontos szerepet játszhatna a társadalmi nyomás, a felelősség nyilvánosság elismerése is. Ehhez azonban elengedhetetlen lenne a szakma szorosabb összezárásának követelménye, esetleg a kamarai szerveződés kérdésének újra felvetése.
(Szöveges dokumentáció: designterminál.hu)
TAGNAK JELENTKEZEM
MEGNÉZEM A TAGOKAT
opeter
